10 lépés a depresszió feletti győzelemhez

Senki sem szereti a búskomor állapotot, bár mindenki átéli élete folyamán valamikor. Ki milyen mértékben ad helyet az önsajnálatnak, azzal arányosan van az egyik embernek több baja vele, és kevesebb a másiknak. A depresszió nem testi, kémiai reakciókból keletkezik, sem nem más emberek vagy stresszhelyzetek magyarázzák, hanem a mi beállítottságunk függvénye.

Szeretném ezzel a könyvvel mindenekelőtt azt bebizonyítani, hogy a depresszió ezekben az esetekben elkerülhető. Ez a fejezet 10 lépésben mutatja meg, mi módon. Több százan, akik kipróbálták már ezt az utat, bizonyítják, hogy célhoz vezet.

Eljött például a rendelőmbe egy 24 éves nő, akit az utolsó négy évben 30-szor kezeltek elektrosokkal. Semmit nem javult, sőt még rosszabbul lett, mert emlékezőképessége is romlani kezdett. Depressziója miatt életének legalább két évét szanatóriumokban töltötte.

Ránézve erre a fiatal nőre, azt kellett gondolnom, hogy a súlyos depresszió tipikus esete. Már a temperamentumánál fogva is – főként melankolikus volt –, inkább a dolgok sötét oldalát látta, érzékeny volt és túl sokat foglalkozott önmagával. A jövőre nézve minden reménységét elvesztette. Nehéz családi körülmények közül jött, nem kívánt gyermek volt.

Az első lépést azzal tette gyógyulása felé, hogy Jézus Krisztust Urának és Megmentőjének fogadta el. Tőle kapta azt a bizonyosságot, hogy szereti, és hogy megbocsátott neki. Mindig erre vágyódott. Ő tette lehetővé számára, hogy legyőzze haragos és önsajnálkozó gondolatait. Az Úr segítségével meg tudott bocsátani szüleinek, és így eltűnt az a keserűség, ami éveken át megbénította.

Megtérése után három hónappal a pszichiáter által elrendelt gyógyszereket elhagyta, mert pszichikailag stabilabb volt, mint valaha. Tanácsomra újra felkereste az orvost, bűnösnek érezve magát abban, hogy a kezelést nem szabályosan fejezte be. Az orvos nagyon boldog volt látva a változást, és rögtön arra következtetett, hogy az ő gyógyszerei és pszichoterápiája eredményezte a változást. Amikor a nő elmondta, hogy keresztyén lett és Jézus Krisztus alapjaiban megújította az életét, az orvos rátámadt. Biztosította volt betegét arról, hogy ez nem fog nála sokáig tartani, hiszen a keresztyénség csak mankó, és néhány héten belül sokkal rosszabb állapotba kerülve jön majd vissza hozzá. A nő azt is bevallotta, hogy nem szed már gyógyszert, és jobban alszik, mint valaha. Az orvos szidta a hitét és a butaságát.

Jó, hogy rögtön utána hozzám jött. Szüksége volt rá, hogy a Biblia alapján megerősödjék az orvos szavaival szemben. Újból végignéztük azokat a lépéseket, melyek segítségével legyőzte a depressziót. Lassan visszakapta a bizalmát és örömét. Most már ezt a túláradó életet akarta élni, amit az Úr minden gyermekének megígért. Ha mankó lenne a keresztyénsége, akkor ez nagyon jó mankó, hiszen körülbelül egy éve már szabad a depressziótól, jóllehet családi körülményei rosszabbodtak.

1. Fogadd el Jézus Krisztust megmentődnek! Szellemi képességei és akarata birtokában sincs az ember abban a helyzetben, hogy Isten segítsége nélkül kikerülje a depressziókat. A modern pszichológia egyik veszélyes tévedése az a feltételezés, hogy az ember nem szorul Istenre, ha szabadulni akar a depresszióból. Jézus Krisztus ezt mondta: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15,5). Ez vonatkozik a depresszióra is. Ha egyszer s mindenkorra meg akarsz szabadulni tőle, be kell fogadnod az Úr Jézust az életedbe. Ha ez megtörtént (a 6. fejezetben szóltunk róla), akkor rendelkezel azokkal az Isteni erőforrásokkal, amelyek a következő 9 lépést lehetővé teszik. Ha nem vagy biztos benne, hogy megtetted az első lépést, azt tanácsolom, hogy fordulj hozzá most imádságban. Igaz Isten ígérete: „Aki az Úr nevét segítségül hívja megmentetik” (Róm 10,13).

2. Életedet a Szent Szellem vezesse. Az Úr Jézust befogadni és Szent Szellem által vezérelt életet élni két különböző dolog. Persze csak az első teszi lehetővé a másodikat. Az önző élet mindig depresszióhoz vezet. De ha a saját életed fölötti uralmat naponta átadod Krisztusnak, legyőzheted az önsajnálatot, az önkíméletet, a saját személyed körüli forgást és az önzés rendkívül sokféle formáját is.

Könnyen rájöhetsz arra, hogy valóban alárendelted-e magad Krisztusnak! Kérdezd meg magadtól, hogy ki rendelkezik most az életeddel? A képen megrajzolt trónuson csak egy uralkodó ülhet, vagy te, vagy Jézus Krisztus. A trónon az ÉN van annál a keresztyénnél, aki saját elképzelései szerint él. Itt nem Krisztusé az utolsó szó. Sajnos sokan, akik a kormányrudat saját kezükben tartják, olyan szegényesen élnek, hogy nem csak hogy nem gyümölcsöző az életük, de példájukkal inkább taszítanak. Nem látható bennük Krisztus megváltoztató ereje, mert saját terveik és önző céljaik hazuggá teszik Krisztusban való új életüket. Némelyek imádkoznak, de csak saját egoista céljaikért, hogy Isten áldást adjon rá, ám ez nem óvja meg őket az ürességtől és a lelki nyomorúságtól.

Akinek az életét Jézus Krisztus uralja, az mindig győz a búskomorság fölött. A Szent Szellem által Jézus Krisztus ül a trónon és irányítja az ember gondolatait, érzéseit és tetteit.

Az életben számtalan nagy és kicsi döntést kell hoznunk: „Hol lakjam? Melyik hivatást válasszam? Ki legyen a házastársam?” Ezekben a kérdésekben vagy az egyén, vagy Jézus Krisztus dönt. Aki az Úr Jézusban való hitben és odaadásban él, az mindennek az eldöntését Őreá hagyja. A Biblia azt mondja: „Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,6).

Az a keresztyén, aki nem érdeklődik Isten akarata iránt, önző módon él és mindenben maga dönt; míg az a keresztyén, aki Krisztusban él, hagyja, hogy Ő határozza meg lépéseit, átadja magát neki imádságban és megkérdezi: „Uram, hogyan viselkedjem ebben a helyzetben? Elfoglaljam ezt az állást? Elfogadhatom-e feleségem, férjem, gyermekem, főnököm, vagy szomszédom tanácsát?”

Az önző élet szegényes. A Krisztus uralma alatti élet viszont dinamikus. Krisztus nélkül rendetlenség, zűrzavar van, az Én egyik krízisből a másikba esik. Krisztus uralma alatt ellenben az életünk békességben, bizodalomban telik, és sok nehéz helyzetbe nem kerülünk bele (mert Isten vezet), viszont bizalommal megyünk a kikerülhetetlen krízisek felé. Aki hisz, az bízik az Úrban, hogy Ő minden szükségét túláradóan betölti.

Egy nap hazafelé jövet egy ismerőssel találkoztunk, aki egyetemi hallgató. Elmondta, hogy Krisztus neki személyesen milyen sokat jelent és hogy egész élete felett rendelkezhet. Hetek óta nem láttam az Istentiszteleten, ezért megkérdeztem, hová jár mostanában? Ő így válaszolt: „Az utóbbi időben nem megyek sehová.” „És mit csinálsz vasárnap reggelenként, Péter?” Becsületesen válaszolt: „Kialszom magam”. „Azt gondoltam át akartad adni Jézus Krisztusnak az életed feletti rendelkezési jogot”. Kedvetlenül válaszolt: „Nem kell nekem gyülekezetbe mennem ahhoz, hogy jó keresztyén legyek.” „Nem” – válaszoltam. „De mit mondana Jézus Krisztus neked 9,30-kor, ha Ő rendelkezne veled?” – Most a fiú gondolatai világosan az önsajnálat talajáról szóltak: „A vasárnap az egyetlen nap, amikor kialhatom magam, egész héten át sokat tanulok, talán megérdemlek egy napot a kikapcsolódásra, hogy azt tehessem, amihez kedvem van”. Amikor rámutattam, hogy válaszában az Én szócska négyszer fordult elő[1]. Jézus Krisztus neve ezzel szemben egyáltalán nem, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy soha nem kérdezte, mi az Úr Jézus akarata a vasárnap eltöltésével kapcsolatban.

A Zsidók 10,25 ezt írja: „El ne hagyjuk a magunk gyülekezetét mint szokásuk némelyeknek, hanem intsük egymást, annyival inkább, mivel az a nap elközelget.”

Ha döntened kell valami felől, kérdezd meg imádságban: „Uram, mit tegyek?” Általában ilyenkor hirtelen eszedbe jut egy bibliai igazság vagy egy bibliavers, amely megvilágítja a helyzetedet. Ha eszerint cselekszel, rátalálsz a helyes útra, ha nem, akkor eltévedsz. Soha ne kérdezd „Mit akarok én?” Az igazi szellemi érettség azon mérhető, hogyan foglalkozunk Isten Igéjével és mennyire élünk a Szent Szellem vezetése szerint. Itt lesz világossá, megegyezik-e Krisztus akarata az én akaratommal. A búskomorságra hajló ember vizsgálja meg, hogy gondolatmenete az Úr Jézus vezetése alatt áll-e. Ha Ő az Úr, Ő nem tűri meg az önsajnálatot, és így a vezetése alatt álló élet szabad a depressziótól.

Bár minden hivő szeretné látni az ilyen élet gyümölcseit, mégis kevesen tesznek érte igazi erőfeszítéseket. Soha nem találkoztam még olyan emberrel, aki tudatosan a saját szerencsétlenségére tört volna, mégis a legtöbben egoista módon élve, végtelen sok szenvedést okoznak maguknak.

Az Efézus 5,18-21 fontos üzenet a keresztyén számára. Naponta elméjébe kellene vésnie és elgondolkoznia rajta. Először, azt parancsolja, hogy legyünk betelve Szent Szellemmel, azután ennek a kihatásait írja le:

Nem szomorú ember az, aki szívében énekel, hálás, és kész magát alárendelni. És egyáltalán nem vidám az, akiből hiányoznak ezek a tulajdonságok. De nem kíván-e mindenki boldog lenni? Sajnos a legtöbben a saját erejükből akarják megtalálni boldogságukat, ám ez lehetetlen. Csak ha teljesen átadja magát valaki Krisztusnak, akkor lehet boldog.

3. Bocsáss meg azoknak, akik vétettek ellened. Nem élhetünk a Szent Szellem szerint, ha nem vagyunk készek adósainknak megbocsátani (Mt 6,12). Búskomorságra hajló emberek meg tudnak nevezni olyanokat, akik a múltban őket elutasították vagy megsértették. Nem lesz végső győzelem a depresszió felett, sem szellemi érlelődés, ha ennek a személynek nem bocsát meg. Az Úr Jézus mondta: „Ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket a ti mennyei Atyátok is megbocsát nektek, de ha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket” (Mt 6,14-15).

A keresztyén engesztelhetetlensége károsan hat szellemi, lelki és testi életére. Bizonyára te is ismersz olyanokat, akiket megkeserít a magukban hordozott bosszúvágy sértettség, harag. De vizsgáljuk meg a magunk életét is. Ritkán tudatosítjuk, hogy az őrlő keserűség szétrombolja Istennel és embertársainkkal való kapcsolatunkat.

Az engesztelhetetlenség soha nem korlátozódik egyetlen emberre. Mint a rák terjed gondolatainkban, míg a szeretet és más pozitív érzések kihalnak. Belsőleg gyenge lesz az ilyen ember és minden szenvedélynek is tehetetlen kiszolgáltatottjává válhat. A keserűség az évek során szétterjed benne, megerősödik, míg már apróságokon is dühbe gurul. Megtapasztaltam, hogy egy gyűlölt emberrel szembeni keserűség és engesztelhetetlenség azt is lehetetlenné teszi, hogy a szeretett emberhez szeretettel viszonyuljunk.

Ha valóban szabaddá akarsz lenni a depressziódtól, kérdezd meg önmagadtól: „Talán valakinek nem bocsátottam meg?” Ha így van, ismerd be ezt Isten előtt, és kérd, hogy szabadítson meg ettől a tehertől. Ha az illető személy is tud haragodról, keserűségedről, kérj bocsánatot, lehetőleg személyesen vagy levélben. Nehéz lépés ez, de szükséges ahhoz, hogy újra helyreálljon a lelki egyensúlyod.

Egyszer egy keresztyén házaspár jött házassági tanácsadásra és kérdésemre néhány felszínes problémát említettek. Nem láttam mélyreható nehézségeket. Úgy látszott, a férjben rejlett a baj gyökere. Meg is tudtam tőle, hogy évekkel korábban egy üzletfelében súlyosan csalódott, és ezt a bántást soha nem felejtette el, csak táplálta keserű gondolatait. Engesztelhetetlen gondolkozása megmérgezte saját feleségével való kapcsolatát is. Ez a keserűség volt az oka, hogy soha nem lehetett érett és használható hivő ember. Végül felismerte problémáját, találkozott azzal az emberrel és bocsánatot kért tőle. Csodálkozva látta, hogy amaz másfél évvel korábban megtért és ő is bűnnek ismerte fel ezt az esetet. Ma jó barátok és a házassági viták is megszűntek. Azáltal, hogy eltűnt a keserűség az életéből, szellemileg és lelkileg is fejlődött, olyannyira, hogy üzletfelei is észrevették ezt a változást.

Keserűségünknek képzelt okai is lehetnek. Egy súlyosan depressziós fiatal nő jött hozzám, mert valaki udvarolt volna neki, de ő képtelen volt helyesen reagálni. Arra a gondolatra jutott, hogy beállítottsága a másik nemmel szemben nem normális, hidegen és közönyösen tekintett a házasságra, ezért jött végül tanácsért. Megtudtam, hogy anyja elvált volt, aki minden áldozatot meghozott érte. Azután – amikor a leány 12 éves volt – egy nagyon kedves, meggyőződéses keresztyénhez feleségül ment. A férfi adoptálta és legjobb belátása szerint kívánta nevelni. De ezt a lányt még 19 éves korában is emésztette a szerető és hűséges anyja ellen érzett haragja. Anyja, aki őrlődött az első házassága miatt, nagylányán akarta a múltját – túlzott féltéssel – jóvátenni. (Egyedül nevelő szülő megtapasztalhatja, hogy Isten pótolhatja a gyermeknek apját, illetve anyját.) A leányt egy okoskodó egyetemi hallgató pszichológia könyvvel a kezében figyelmeztette, hogy túlságosan függ az anyjától. Ettől kezdve csak még jobban nőtt a harag benne, és ez mások felé is befolyásolta normális érzéseit. Csak amikor Isten előtt bűnként megvallotta hálátlanságát, és bocsánatot kért anyjától, akkor lett újra szellemileg, lelkileg is jobban.

Van igazság ebben a mondásban: „Aki nem bocsát meg, az meghal.” Az emberi szív úgy van teremtve, hogy egy másik személlyel szemben érzett hosszas keserűség vagy gyűlölet végül tönkreteszi.

4. Naponta újuljon meg a gondolkozásod. Mint már láttuk, csak akkor változik meg életünk tartósan, ha Isten Igéje megváltoztatja gondolatainkat. Ebben az engedetlen világban lehetetlen segítséget kapni. Mind testünknek mind lelkünknek naponta táplálékot kell nyújtanunk. Minden bölcsesség Istentől és a Bibliából adatik. Csak ha ezt tanulmányozzuk és elgondolkozunk Isten bölcsességén, azt bevéssük gondolatainkba, akkor leszünk érett keresztyénné, aki hitben megalapozottan képes legyőzni depresszív hajlamait.

5. Imádságban is próbáld ki az építő gondolkozás erejét naponta! Láttuk már milyen fontos naponta pozitív célokat tartani szem előtt. Szeretnénk ezt most 10 pontban összefoglalni:

a. Fogadd el, hogy Isten teremtménye vagy, adj hálát érte, hogy így teremtett. Köszönd meg és bízzál benne, hogy át fog formálni neki tetsző emberré.

b. Fogadd el Isten bocsánatát a bűneidre! A meglátott bűnt valld meg. Valahányszor gondolatban átvizsgálod magad, meg fogod látni múltad hibáit és bűneit. Ha megvallottad bűneidet, köszönd meg Istennek a bocsánatot. Ma ezt elfogadtad, akkor már nem a bűn szakadt rongyaiban kell járnod, hanem az igazságosság ruháját öltötted fel, amit az Úr Jézus adott neked. „Aki győz, az fehér ruhába öltözik és annak nevét nem fogom kitörölni az élet könyvéből, és az ő nevét megvallom Atyám és az Ő angyalai előtt” (Jel 3,5).

c. Adj hálát a gyakorlatban Isten jelenlétéért életedben és gondolj arra, amit Pál apostol mondott: „Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít” (Fil 4,13).

d. Gondolj mindig újra arra, hogy Isten megváltoztatja életedet. Állj ellene a kísértésnek, hogy korábbi csődjeidet szemléld. Ehelyett növekedj a hitben, amint ezt Isten is akarja. Egy asszony, három kisgyermek anyja, aki egy nagyon kicsi lakásban lakott, ennek a nehézségnek a kapcsán tanult több önuralmat. Eleinte rosszkedvű, türelmetlen anyának látta magát, aki gyakran elvesztette az önuralmát, amikor gyermekei különböző igényeiknek adtak hangot. Amíg így látta magát, így is viselkedett, de amikor naponta belegondolt milyen embert akar belőle Krisztus formálni, lassan megtanult türelmesebb és kedvesebb lenni. Közben egyre türelmesebbé vált, pozitív képe is egyre erősödött önmagáról. Most már nem esett nehezére az önuralom és türelem gyakorlása. A Biblia azt mondja: „Az az indulat legyen bennetek, ami volt a Krisztus Jézusban” (Fil 2,5). Gondolj arra, hogy Krisztus gondolkozását tükrözöd. Hogyan kezelné Ő a gyermekeket ilyen körülmények között? Vagy hogyan reagálna egy dühös főnökre, vagy követelőző szülőkre? Képzeld el, mit tenne Krisztus a te helyedben, és észreveszed majd, hogy lassan úgy fogsz cselekedni, ahogy Ő.

e. Hittel állítsd szemed elé legfontosabb céljaidat és írd fel magadnak. Ezáltal aktivizálod tudattalanodat, hogy mindenre emlékezz, amit a dolgok megvalósításáért tenned kell. Imádkozz hittel ezért, és vedd igénybe Isten erejét, amely lehetővé teszi a lehetetlent.

f. Gondolatvilágodat építő módon formáld! Hivő ember életében nincs helye negatív gondolatoknak. Mivel Isten erejével kapcsolatba kerültünk, nem gondolhatunk másra, mint reményteljes jövőre. Kerüld a morgó, panaszkodó és kritizáló embereket, és ne utánozd őket!

Egy nagy cég személyzeti vezetője magyarázta el nekem, hogy miért alkalmaztak egy bizonyos embert és nem egy másikat. Ismertem mindkettőt és csodálkoztam a választásán, mert szerintem az elutasított volt a jobb munkaerő. Ő így válaszolt: „Vezető managert sohasem veszek fel, anélkül, hogy a feleségével ne beszéltem volna. És bár én is ismerem a barátom kimagasló képességeit, de ismerem a felesége állandó elégedetlenségét is. Úgy láttam, hogy káros, gátló hatással lenne férje munkájára. Azért választottam a másikat, mert úgy véltem, hogy kettőjük minőségi különbsége a feleség pozitív beállítottsága folytán kiegyenlítődik.”

A destruktív gondolkozás: pesszimizmus, zsörtölődés, kritika és pletyka nemcsak káros, hanem ragadós is. Az ilyen rossz gondolatok megerősödnek, ha kimondjuk őket. Ezért én mindig pozitív dolgokról igyekszem gondolkodni és beszélni. A Biblia világos intése így hangzik: „Továbbá testvéreim gondolkozzatok mindazon ami igaz, becsületes, igazságos, tiszta, szeretetreméltó és jóhírű...” (Fil 4,8).

g. Számoljunk azzal, hogy Isten túláradó életet készített nekünk és átfogó terve van a te életeddel is, ám ez mégsem egy merev séma! Isten jó, kedves és tökéletes akarata mutatkozik meg benne. A Róma 12,1-ben így szól: „Intelek titeket testvéreim az Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatként, ez legyen a ti okos Istentiszteletetek.”

Emberi szükségletek

„Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket” (Fil 4,19)

Emberi kívánságok

„hogy a ti örömötök teljes legyen” (Jn 16,24)

Isten teljessége

messze túlhaladja, amit kérünk vagy elgondolunk (Ef 3,20)

A Filippi 4,19-ben olvassuk: „Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagságából dicsőségesen Krisztus Jézusban.” Isten szeretné jó kívánságainkat betölteni, amelyek az Ő dicsőítésére szolgálnak. Olvassuk a János 16,24-ben az ígéretet: „Mindeddig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen”. Efézus 3,20-ban Pál azt írja: „Isten mindent megcselekedhet feljebb, mint ahogy kérjük vagy elgondoljuk...”

A legtöbb keresztyén csak a baloldalon „él” és csak a szükségletei kielégítését kéri Istentől. Miért kérjük azt, amit Ő már megígért? Évekkel ezelőtt olvastam a János 16,24-ben, hogy Isten szívesen boldoggá tesz engem, meg akarja adni, amire szükségem van és betölti kívánságaimat, ha azok megfelelnek az életemről alkotott tervének. Nemrégen fedeztem fel, hogy Isten olyan apa, aki szívesen ad gyermekeinek. Jézus Krisztus összehasonlította a mennyei Atyát a földivel: „Ha azért gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérik tőle” (Mt 7,11).

Családunk egyik csodaszép karácsonyi ünnepén hirtelen megértettem, milyen irgalmas és rendkívül boldogító apának lenni. Ha gyermekeinknek ajándékokat adunk, gyakran többet, mint amennyit ők kívántak, az mindig nagy örömet jelent nekünk. A legtöbb szülő így érez. Nem azért kapnak ajándékot a gyermekek, mert megérdemelték – hiszen ma sokkal többjük van, mint ami megilleti őket –, hanem mert szeretjük őket. Ha nálunk embereknél így van ez, mennyivel inkább Istennél. Ő sokkal többet szeretne adni, mint amennyit kérünk vagy elgondolunk. Ne korlátozzuk. Istent hitetlenséggel, hanem számoljunk azzal, hogy Ő csodákat is tehet. Gondoljunk arra, hogy hitünk szerint cselekszik. Kérjünk Istentőt több hitet, így számolhatunk az életünkben természetfeletti és bőségesen gazdag munkálkodásával.

h. Keressük először Isten országát! Máté 6,33 világosan kimondja, hogy a keresztyén életben nincs helye kapzsiságnak és önzésnek. Még ha munkahelyén pénzért dolgozik is az ember, nem ez a legfőbb célja, hanem Isten országa és igazságossága foglalja el az első helyet. Ha Isten országának és igazságának ellene mondanak anyagi kéréseink, ez rossz hatással lesz ránk. Hiába sikerül jólétet biztosítanunk, ha Isten akarata ellen cselekszünk, nem sok örömünk lesz benne. Gondoljuk meg milyen fontos az Isten iránti engedelmesség! Gondoljunk az első parancsolatra: „Szeresd az Istent a te Uradat, teljes szívedből, teljes lelkedből és egész elmédből.” Az igazi szeretet Isten iránt abban mutatkozik meg, hogy valóban szolgálunk-e neki. Ha első célunk a létfenntartás, e világ javai, ebben nemcsak kapzsiságunk mutatkozik meg, hanem az is, hogy hiányzik belőlünk az Isten iránti szeretet. Adjuk szívünkben az Őt megillető első helyet Istennek, juttassuk ezt kifejezésre a dolgokkal szembeni magatartásunkkal, és Isten meg fog áldani mindazzal, amire szükségünk van, úgy, hogy ez túlhaladja majd kéréseinket és elképzeléseinket.

i. Bocsásd a másokért való szolgálatodat Isten rendelkezésére! A másokért való szolgálat adja nekünk a legmegelégítőbb tapasztalatokat. A depressziós emberek hajlamosak rá, hogy túl sokat foglalkozzanak önmagukkal, és ezzel rengeteg időt pocsékolnak el. Aki Istennek szolgál, miközben másoknak segít, az kénytelen másokra gondolni. Meg vagyok győződve arról, hogy Isten úgy alkotta meg az emberi lelket, hogy csak akkor van önmagával békessége, ha másokon is segít. Ennek a szolgálatnak nemcsak örökkévaló jutalma lesz, de ebben az életben is mélységes megelégedettséget ad.

Egy nagyon lehangolt asszony arra a gondolatra jutott, hogy gyermekei beiskolázása óta senkinek sem segített igazán. Fiatalabb éveiben ugyan tanította vasárnapi iskolában, de három gyermeke születése után a családjának volt rá szüksége. Ha napközben nem volt dolga, kezdetben jólesett lepihennie, de aztán erőt vett rajta a depresszió. Beszélgetésünk során felismerte, hogy Isten fel akarja arra használni őt, hogy a szomszédokkal megismertesse Krisztust. Szerdánként elkezdett bibliaórát tartani ezeknek az asszonyoknak. Néhány hét múlva aktív és társaságkedvelő asszonnyá alakult át. Az egyik összejövetel alkalmával röviden beszéltem vele és mosolyogva kérdeztem: „Mi van mostanában a depressziójával?” Feleletét sohasem fogom elfelejteni. Hangosan felnevetett és azt mondta: „A búskomorságra már nincs időm”. Néhány szomszédja Krisztushoz talált, két családban a házastársak kibékültek, ő maga újra értelmét látta az életének, és új öntudatra ébredt.

A Biblia mondja: „Adjatok, nektek is adatik, jó mértéket, színig teltet, megrázottat adnak a ti öletekbe, mert amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek” (Lk 6,38). Ezt az ígéretet is ott találjuk: „Aki megtalálja az ő életét elveszti azt, és aki az életét elveszti énérettem, az megtalálja azt” (Mt 10,39). Ha tényleg meg akarsz szabadulni a depresszióból, akkor ne féltsd az életedet, hanem add oda.

j. Adj hálát mindenért! „Mert ez az Isten akarata a Jézus Krisztus által tihozzátok” írja az 1Tesszalonika 5,18. Ez a vers garantálja a depresszió nélküli életet! Nem ismerek olyan esetet, ahol Istennek ez az ígérete be ne teljesedett volna. A Szent Szellemmel megtelt ember mindig hálás, és ezért egyszerűen nem tud depresszióssá válni.

Az utóbbi években megfigyeltem, hogy ezt a hálát újra hangsúlyozni kellene. Több millió keresztyént megvidámított már! Két területért adhatunk hálát, egyrészt azért, amit látunk, másrészt hitben azért, amit nem látunk. Nézzük meg ezt közelebbről:

1. Köszönd meg tudatosan azt, amit látsz! A Biblia mindenütt figyelmeztet arra, hogy a hála a helyes belső magatartás. A hálás ember boldog, Ha elsoroljuk mennyi jót tett Isten az életünkben, bizakodó hit születik a szívünkben, ami a jövőre is kihat. A depressziós emberek általában hálátlanok és boldogtalanok. Tapasztalatom szerint segít rajtuk ha arra bíztatjuk őket, hogy írják fel, miért lehetnek hálásak. Kérjük őket, hogy ezt a listát naponta kétszer is olvassák el, és adjanak hálát Istennek a leírtakért. Az eredmény megdöbbentő. Sokan mélyen keserűek és hálátlanok voltak, úgyhogy segítenem kellett listájuk összeállításában. De ha végre leírták, és elkezdtek hálát adni, sok új pontot fedeztek fel, amely további okot adott a hálaadásra. Ha egy héten át emlékezetükbe idézték, miért lehetnek hálásak, belső beállítottságuk javult, eltűnt a gond és a reménytelenség.

2. Köszönd meg azt, amit még nem látsz. Néha nem tudjuk Isten útját megérteni. Isten nemcsak a pillanatnyi helyzetet látja, hanem a végső eredményt is. Neki hosszú távú tervei vannak. Mi sajnos többnyire a jelen pillanattal foglalkozunk és ha a körülmények miatt bosszankodunk, vagy nem tetszenek nekünk, ahelyett hogy ezekért Is hálát adnánk, inkább a hálátlanságra hajlunk. Ezért fontos, hogy megtanuljunk hitből hálát adni.

Láttuk már, hogy agyunk hasonlít egy számítógéphez, amely szigorúan a logika törvényei szerint dolgozik. Emberileg szólva értelmetlen és elképzelhetetlen mindenért hálát adni, mert ez a logikának ellene mond. Ezért kell megtanulnunk, hogy felismerjük: Istennek minden helyzettel terve van, amelyben még a legszomorúbb külső körülmények is javunkra szolgálnak. Ha hiszünk és bízunk abban, hogy Ő szeret és képes rá, hogy tegyen valamit értünk, ezt azáltal juttassuk kifejezésre, hogy mindent megköszönünk, mert ez az Isten akarata a Jézus Krisztusban mihozzánk.

Amint hozzászoktunk a rosszhoz, ugyanúgy kialakíthatunk jó szokásokat is. Naponta fogat mosunk például, nem mintha ez különös szórakozást jelentene, hanem mert tudjuk, hogy jó dolog, és hozzászoktunk. Ugyanígy megszokhatjuk azt, hogy Isten akarata iránti engedelmességből mindenért hálásak legyünk. Aki ebben nem engedelmes, bármikor lehangolttá válhat, hiszen a váratlan dolgok nagyon rosszkor is érhetnek minket. Aki negatívan reagál, búskomor lesz.

Ne gondold, hogy ezek üres, tapasztalat nélküli szavak. Szeretném elmondani milyen keserves helyzetben vagyok, éppen ennek a szakasznak az írásakor. 25 éve soha nem késtem le prédikációról, még akkor sem, ha későn hívtak. Repülőgéppel mentem Atlantába, mert felkértek, hogy vezessem ott egy családi szeminárium első ülését. Dallasban át kellett szállnom. Hogy elérjem az atlantai gépet a menetrend szerint 40 percem lett volna. Ám a Dallasba induló gép meghibásodott, így nem tudtam időben elindulni, Amikor bejelentették, hogy a gép műszaki ok miatt nem indul, visszamentem a váróterembe, és gyakoroltam, amit nem sokkal előbb leírtam: „Dicsőség legyen az Úrnak” – mondtam magamban. Isten tudta, hogy a következő géppel alig lehetséges elérnem Dallasban a csatlakozást. Imádkoztam, hogy ha jónak látja dicsőítse meg magát Isten abban, hogy a lehetetlen bekövetkezzen, és sikerüljön pár perc alatt átszállnom. De Dallasba éppen akkor érkeztünk meg, amikor az Atlantába induló gép felemelkedett a betonról. Ezzel szertefoszlott a remény, hogy időben odaérhetek a szemináriumra, amit nekem kellett volna megnyitnom. „Mit kell most tennem?” Tudtam, hogy enyém a választás: vagy morgok és lehangolt leszek, vagy dicsérem az Urat és mindent rá bízok. Így hát a bibliai utat választottam, és folytattam ennek a fejezetnek az írását, miután telefonáltam a szeminárium szervezőjének. Amikor közöltem vele, hogy csak 15 perccel az együttlét befejezése után tehát 21,30-kor érkezem, megkérdezte: „Ugyan mit csináljak?” – „Miért nem dicséri az Urat?” – kérdeztem. Míg ezt írom, teljesen tudatában vagyok, hogy Atlantában néhány résztvevő meglehetősen haragos, de mégis számolhatok vele, hogy mennyei Atyánk megadja nekik, amire szükségük van, mégpedig minden képzeletet felülmúlóan. Egyet biztosan tudtam. Amennyire tőlem telt, Isten akaratát cselekedtem, vagyis örömmel fogadtam el az előre nem látható külső körülményeket. Ezért gond nélkül ülhetek itt és bízhatok az Úrban, hogy Ő a legkisebb dolgokat is számbaveszi és valami olyat tervez, amit most még nem tudok.

A pénztár mellett elhaladva hallottam, hogyan szidalmazzák a dühös utasok az alkalmazottakat. Arra gondoltam: „Miért is nem ismeri minden ember a hitből való élet titkát, hogy hálát adhatna mindenért.” Talán megértem egy napon miért volt szükség erre a késésre, de lehetséges, hogy nem értem meg. Egyet biztosan tudok, hogy hangos és vádtól duzzadó imádság természetes hajlamunknak a kifejezése, de mitsem használ. Egy bibliai vers bátorít ebben a pillanatban: „Az időm a Te kezedben van” (Zsolt 31,16). Teljesen mindegy, miért engedte meg Isten, hogy lekéssem a repülőt; bízom benne, hogy Ó tudja mi a legjobb nekem és másoknak.

Amikor végül megérkeztem Atlantába, megtudtam, hogy a szeminárium vezetőjének Dr. Henri Brandt-nak mutatták be két filmjét ezen az estén, amelyek pontosan arról szóltak, amire a résztvevőknek szükségük volt. Amikor másnap délelőtt elkezdtem előadásaimat, a résztvevők jó hangulatban voltak és áldás volt az együttlétünkön. Ha aggódom vagy izgatott és nyugtalan lettem volna míg Dallasban vártam, az senkinek sem használt volna. Isten tudja, hogy mit tesz.

Barátom Ken Fourse, akit Isten családi konferenciákon használ az Egyesült Államokban, úgy véli, hogy a nehézségekben tanúsított reakciónk a fokmérője szellemi érettségünknek. Szerinte szellemi életünk erősségét annak az időnek a hosszúsága mutatja, ami a csalódást okozó eseménytől addig a pillanatig tart, amikor elkezdjük Istent dicsőíteni. Ha néhány pillanat múlva őrülni tudunk, szellemi embereknek számítunk, de ha egy negyed vagy egy óra hosszára van szükségünk, akkor még csak növekedőben vagyunk. Ha ennél is több, talán néhány nap is eltelik, akkor rossz az állapotunk. A barátom felteszi ezt az okos kérdést: „hálát adsz vagy panaszkodsz?” Sok ember vagy egyiket vagy másikat teszi. Minél hamarabb tanulod meg Istent a nehéz körülmények láttán dicsőíteni, annál boldogabb leszel és annál kevesebb dolgod lesz a búskomorsággal.

[1] az angol szöveg szerint