|
A zene befolyásolja az emberi érzékeket, jobban mint
gondolnánk, megelevenítő, felvidító illetve nyomasztó hatása miatt.
Néha bosszant is. Hangulatokat kelt, sokszor tartósan.
Ha a zenének az emberekre gyakorolt hatását szeretnénk
felismerni, figyeljük meg egy parádé folyamán saját magunkat.
Hangulatunk, a különböző melódiák hatására, amiket a zenekar játszik,
változik. A test lendületbe jön a zene ritmusára, legyen az
népi, vagy katonazene, avagy lendületes melódia.
Mielőtt a modern kommunikációs rendszerek lehetővé
tették, hogy a zene minden elgondolható fajtájának kitegyük magunkat,
a kultúra előnyben részesített egy bizonyos fajta zenét. Mindenekelőtt
nyugaton voltak meg a legfejlettebb zenei formák. Egyetlen kultúrában
sem fejlődött a zene ilyen mesteri szintre, mint itt, a különböző
vallások és kultúrák befolyása nyomán.
Vidám zenét szinte csak a nyugati társadalmakban
találhatunk, főként azért, mert a
legközelebbi múltban a keresztyénség és a zsidóság minden más
vallásnál jobban befolyásolta a zenét. A pogányság, a világ más
országaiban inkább a panaszos énekeket és a recitativót (énekbeszédet)
ismerte. Az ilyen zene főként moll-tónusban szólal meg.
Az Ószövetségben, ha valaki Istennel való kapcsolatában
nagy örömet élt át, énekre fakadt. Az Újszövetség szintén arról
tudósít, hogy az első jele annak, ha valakiben a Szent Szellem
lakozást vesz, hogy dicsérő ének jön az ajkára (Ef 5,18-20). Ezért a
legjelentősebb zeneműveket a keresztyénség hozta létre, hogy a
különféle zenei formákkal is Istent dicsérjék. A zenét Isten
áldásul adta, hogy az ember ezáltal is kifejezhesse érzéseit.
Az egyik előző fejezetben rámutattunk, hogy az
érzelmeket a gondolatok határozzák meg. A zene kivétel ez alól a
szabály alól, mivel úgy, mint a gyógyszerek és a drogok, bizonyos
mértékig kikerülik az értelmet, és az érzelmeket befolyásolják.
Egy családban ezért épp olyan fontos a közösen hallgatott zene tudatos
kiválasztása, mint a gyógyszerhasználat ellenőrzése.
A zene
befolyásolja a hangulatot
Korunkban, mondhatnánk a depresszió korában, a zene
önmagában is depresszióra hangol, vagy ha a komponista depressziós
volt, művei is ezt a hangulatot tükrözik. Sokszor mindkét esetről szó
van. Némelyek az ördögöt vádolják a zenének ezért a rossz
használatáért és ezzel az embereket félelembe kergetik. Én inkább
annak a ténynek a természetes következményét látom ebben, hogy
Jézus Krisztust kihagyják az életükből. Ha sok ismert sláger
szövegét megfigyeljük, aránytalanul sok panaszt találunk bennük.
A rossz hangulat és kedvetlenség a modern zene ismertetőjele. Erre van
legkevésbé szüksége a búskomor embernek. De sajátságos módon komor
hangulatában éppen az ilyen zenét választja ki.
A nyugat egykor vidám zenéjének minősége gyorsan
romlik, és egyre jobban hasonlít azokhoz a nyomasztó dallamokhoz,
amiket Indiában, Afrikában és Kínában hallottam. Ez azért van, mert a
tömeget informáló média ateisták kezében van. Hacsak a komponista
nincs betelve Szent Szellemmel, könnyen sötét, pesszimista és negatív
zenét fog írni, amelynek a ritmusa és melódiája károsan hat. Ma újra
vidám zenére lenne szükségünk.
Egyszer a Los Angelesi temetőből kijövet hirtelen
csodálkozva ébredtem rá, hogy énekelek. Egyik tanítóm temetésén vettem
részt, aki nagyon jó barátom volt, és akinek sok szellemi áldást
köszönhetek. A kedves ember temetése után tulajdonképpen szomorúnak
kellett volna lennem. Elgondolkozva ezen, felismertem, hogy hangulatom
csak folytatta az Istentisztelet végén énekelt Halleluját, a győztes
éneket, ami a keresztyének halál feletti győzelmét hirdette. Ez űzte
el a gyászt, és örömre indított.
Bizonyított tény, hogy a zene befolyásolhatja
hangulatunkat. Már Saul király idejében is így volt ez, hiszen
Dávidot, a zsoltárost hívták, hogy játsszon hárfán, mikor „a gonosz
szellem Saulra szállt”. A hárfa gyönyörű hangja – mivel egy olyan
szellemi ember szólaltatta meg, mint Dávid –, Saul lelkiállapotára
gyógyítólag hatott (1Sám 16,23).
Zene a
családban
Sok zenét kellene hallgatni minden családban, de nem
akármilyet. A jó, felemelő háttérzene enyhíti a bosszúságot és a
kellemetlen zajokat. Gyermekeknél is, felnőtteknél is felvidíthatja a
kedélyeket. Vasárnap reggelenként nyilván minden keresztyén családban
sok bosszúság és konfliktus akad, ha csak úgy gyorsan lenyelik a
reggelit, sietve intéznek el dolgokat, és végül rossz hangulatban
indulnak az Istentiszteletre. Okos szülők, akik ismerik a vasárnap
reggelnek ezt a kapkodását, a zene lecsendesítő hatására számítanak,
amikor korálokat hallgatnak a rádióban vagy kazettáról. Aki az „Erős
vár a mi Istenünk” dallamára ébred, nagy valószínűséggel nem fog a
reggeli alatt morgolódni.
Valaki megfigyelte a zene befolyását a családi életre,
és azt a javaslatot tette, hogy reggel elevenítő zenét, délután
vidámat és este nyugodt zenét hallgassanak.
A fiatalok szinte kivétel nélkül előtérbe helyezik a
kemény rockot vagy a gyászos dalokat, amelyek általában nem használnak
érzelmi fejlődésüknek. Meg vagyok róla győződve, hogy a keresztyén
család ellenállhat ennek úgy, hogy építő alternatívát ajánl. Csak így
ébreszthet érdeklődést a jó zene iránt.
Aki hajlik a búskomorságra, annak azt tanácsolom, hogy
gondosan válassza meg a hallgatott zenét. Legyen az vidám, hogy emelje
a hangulatát! Ne a saját állapotának megfelelő zenét válasszon, hanem
olyat, ami jobb kedvre deríti!
Egy börtöncella a legkevésbé látszik alkalmasnak a
dicsőítésre. Pál apostol és kísérője, Silás azonban – amikor
bebörtönözték őket az evangélium hirdetése miatt, és mert kiűzték a
démont egy fiatal lányból – ezt az alkalmat is felhasználták arra,
hogy énekléssel kergessék el sötét gondolataikat. Nemcsak börtönbe
vetették, de meg is ostorozták őket, kezüket és lábukat pedig kalodába
szorították. Nem panaszkodtak Istennek és nem volt bennük önsajnálat,
hanem elkezdtek hálaadó éneket énekelni. Ennek eredményeképpen
találkozhattak az első európaiak Jézus Krisztussal. Ugyanakkor saját
hangulatuk is felderült és stabilizálódott.
A Biblia tanítja, hogy abból, aki bűntől szabadon és
Istennel összhangban él, természetesen fakad a vidám hálaének. Aki
Isten nélkül él, az előnyben részesíti a komor hangulatú zenét, és
ilyen énekeket is énekel. A Példabeszédek 29,6 ezt írja: „Az igaz
ember énekel és vigad”. A Biblia elejétől a végéig arról tanúskodik,
hogy az Istennel való kapcsolat és az Ő csodálatos útai és művei az
embert énekelni tanítják: „Dicsérjétek
az Urat, mert nagy dolgokat cselekedett, legyen ez tudtára az egész
világnak” (Ézs 12,5).
„Ujjongjatok egek, mert az Úr végbevitte. Ujjongjatok földnek
mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, az erdőkben minden fa, mert
megváltotta az Úr Jákóbot és Izráelben megdicsőíti magát”
(Ézs 44,23).
Izráel nagy énekese így kiált fel:
„Vígan énekelj az Úrnak te egész föld.
Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel, menjetek eléje vigassággal.
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, Ó alkotott minket és nem magunk, az
Ó népe és az Ő legelőjének juhai vagyunk. Menjetek be az Ő kapuin
hálaadással, tornácaiba dicséretekkel, adjunk hálákat neki, áldjátok
az Ő nevét. Mert jó az Úr, örökkévaló az Ó kegyelme és
nemzedékről-nemzedékre való az Ó hűsége” (Zsolt 100).
Lelkileg gyógyító hatása van a vidám, eleven zenének,
ehhez hasonlóan a hálás gondolatok és szavak is gyógyítanak, és
elkergetik a búskomorságot. Ahogy a depresszió depressziót táplál, úgy
hoz létre az öröm örömet. A zene hozzásegít a helyes magatartáshoz és
a búskomorság elkerüléséhez.
|
