|
A depressziót majdnem mindig külső esemény váltja ki.
Ezért segítségképpen bemutatjuk a leggyakoribb okokat, hogy fellépésükkor
ne legyünk tehetetlenül kiszolgáltatva a lehangoltságnak. Szeretném ezeket
jelentőségük és gyakoriságuk sorrendjében pontosan leírni.
1. Csalódás.
Depressziós emberek százait vizsgáltam meg, és megállapítottam,
hogy kivétel nélkül minden depresszió csalódással kezdődik, vagy olyan
élménnyel, ami a pácienst elkeserítette. Ha minden normálisan megy, senki
nem lesz depressziós. De az élet csalódásokat hoz magával: valami vagy
valaki nem felel meg a várakozásoknak. A kiváltó faktor különböző lehet.
Egy asszony depressziója pl. úgy kezdődött, hogy kedvenc rózsabokra
elszáradt. Más esetben a férj bosszankodó megjegyzése okozta a betegség
kitörését. Számtalan szülő depresszíven reagál, ha gyermekei rossz
osztályzatokat hoznak haza.
Persze a csalódásokat leggyakrabban az embertársak okozzák,
akik túlterheltségük, testi kimerültségük vagy más okok miatt ingerültek,
meggondolatlanok illetve barátságtalanok. Ha valaki jobban szereti magát,
mint azt, aki megsértette, bosszús lesz, kedvetlen, gyorsan lelohad a
jókedve, tehát egy enyhe depresszió alakul ki nála. Ha aztán teret
enged ennek a fájdalomnak, az gyötrődéssé, végül kétségbeeséssé
terebélyesedhet.
Minél jobban szeretjük azt, aki elutasít, annál nagyobb a
kedvetlenségünk. Mindannyian vágyódunk megbecsülés után, ennek
következtében a szeretett személlyel szemben lép fel a leghevesebb
depresszív reakció. Nemrég egy újság arról a családapáról írt, aki tanító
volt, és akitől felesége váratlanul elvált, hogy máshoz menjen férjhez. Ez
a férfi annyira elfoglalt, hogy nem vette észre, mennyire elégedetlen
felesége a házasságukkal. Ezt mondta: „Majdnem egy évig tartott, amíg el
tudtam fogadni a tényeket. Mielőtt a feleségem elhagyott, nem ismertem a
depressziót. De hirtelen kihúzták a talajt a lábam alól. Hetekig csak azt
kívántam, bárcsak meghalnék.” A magabiztos férfiak depresszióját ilyen
élmény is okozhatja.
Gyermekek depresszióját szeretetük tárgya, vagyis apja,
anyja is kiválthatja. Függetlenül attól, hogy van-e erre okuk vagy
sem, időnként az a benyomásuk, hogy szüleik nem értenek egyet velük, vagy
ami még rosszabb, azt kívánnák, hogy bár a világra se jöttek volna.
Ettől a gondolattól szinte biztosan depresszívvé lesznek. A legtöbb, amit
a szülők gyermekeiknek adhatnak, az a szükséges fegyelmezésen kívül a
kellő pillanatban elhangzó szerető bátorítás.
A magányosság nemcsak oka, de következménye
is a depressziónak. Aki szeretete tárgyát elvesztette, vagy az őt
elutasította, egyedüllétében fogékony lesz a búskomorságra. Ezt a
szenvedést csak egy másik ember szeretete gyógyíthatja. De aki
depressziós, sajnos hajlik arra, hogy elhúzódjék az emberektől. Azok pedig
többnyire kizárólag magukkal foglalkoznak, és észre sem veszik, hogy
valakinek mellettük szerető törődésre lenne szüksége.
2. Az önértékelés hiánya.
Szinte minden depressziós embernél megtalálható. Egyre fogy, mert
búskomor, és irreális várakozásai a jövőre nézve akadályozzák önmaga
elfogadását. Ez különösen a perfekcionistára érvényes, aki mindent
tökleletesen szeretne elvégezni, ezért soha nem tud osztatlanul örülni
teljesítményeinek. Egyik fiam kitűnően zongorázik. A 9. osztály
tanulójaként egy esti Istentiszteleten először játszott nagyobb
hallgatóság előtt. Lelkesen hallgattam, és persze nagyon büszke voltam rá.
Utána átöleltem és ezt mondtam: „Fiam, ma este nagyszerű voltál.” – „Nem
egészen – válaszolta -, egyszer félreütöttem.” Mivel 500 hang közül egyet
nem talált el, előadását kudarcként élte meg. Minden az alkalmazott
mértéktől függ. A depressziós ember tipikus panaszai ezek: „Nem bírom ki
magam,” vagy „velem semmit sem lehet kezdeni.” Ez a vonás a
temperamentumtól függ, és olyan fontos, hogy később még egy tejes
fejezetet szánunk rá.
3. Hamis mértékek.
Depresszió keletkezhet abból, ha valaki olyanhoz hasonlítjuk
magunkat, aki jobban érvényesül. Ez elégedetlenséget szül saját
eredményeinkkel kapcsolatban. Aztán ha túl sokat foglalkozunk magunkkal,
az is eredményezhet levertséget. Amikor hamis mértéket használunk, saját
gyengeségeinket a másik erős oldalával hasonlítjuk össze. Ez teljesen
értelmetlen, mert a másik gyengeségét ilyenkor nem vesszük figyelembe. Így
keletkezik az irigység és az önmagunkkal való elégedetlenség.
Különösen veszélyes a különböző vagyoni helyzetek
összemérése. A 73. zsoltárban ez áll (3. v.): „Irigykedtem a
kevélyekre...” Az okos ember hallgat az intésre:
„Elégedjetek meg azzal, amitek van.”
4. Ambivalencia
(ellentétes érzelmek együttes jelentkezése). Néhány pszichiáter, közöttük
dr. Ostow, a lelki kettősséget tartja a depresszió leggyakoribb
kiváltó okának. Az ambivalencia, vagy kettősség érzés olyan, mint egy
csapda, amiből az ember nem tudja magát kiszabadítani, pedig
elviselhetetlen a helyzete. Miközben megpróbál szabadulni, ambivalensen
reagál, más szavakkal apatikus (közömbös) lesz, és sem szeretetet,
sem gyűlöletet nem érez.
Ez az érzés nem csak depressziót okoz, de pl. sok válás
hátterében is fellelhető. Ha pl. egy párnak nem kívánt terhesség miatt
kell összeházasodnia, egyiküknek az lehet a benyomása, hogy elvesztette a
szabadságát. Egy ideig ebben a kettősségben él, majd hirtelen agresszív
lesz. Olyan házaspárok is rabnak érezhetik magukat, akiknek a házassága
könnyebben indult. Ha gyorsan jönnek a gyerekek egymás után, ha hiányzik a
jó képzettség, vagy túl nagy a felelősség, könnyen kifejlődik az
ambivalens depresszió, amely mindig ellenséges érzelmeket táplál az iránt,
akit okol. A házasságban persze ez a társ. A kamaszkorú fiatalok
szüleikkel fordulnak szembe, ha úgy vélik, hogy szabadságukat az iskola, a
tekintélyt képviselő személyek és kötelességeik miatt veszítették el.
Ügyes, sikeres asszonyok, különösen, ha hosszú ideig és szívesen
gyakorolták hivatásukat, de kisgyermekeik miatt otthon kell maradniuk,
nemritkán úgy élik át, mintha börtönben ülnének. A háztartás, pelenkamosás
és a gyerekekkel való foglalkozás nem elégíti ki intellektuális
igényeiket. Az a benyomásuk, hogy szeretteik a szabadságtól fosztják meg
őket. Ma erősen hangsúlyozzák az emancipációt és az asszonyok hivatásbeli
sikereit, ami csak összetettebbé tesz) ezt a problémát. Megkérdeztem egy
asszonytól, hogy mivel foglalkozik, mire rezignáltan válaszolt: „Ő, én
csak háziasszony és csak anya vagyok.” Az ilyen beállítottság növeli a
depressziók számát. Az egész élet perspektívájából nézve feltehetjük a
kérdést, van-e annál jobb, mint háziasszonynak, anyának, férjnek, vagy
apának lenni. A hamis értékítélet szükségszerűen depresszióhoz vezet.
5. Betegség.
Minden embernek vannak gyenge pontjai. Némelyek jobban el tudják viselni a
külső nyomást és a depressziót teremtő feltételeket, mint mások. De
bármennyire nagy is az ellenálló képessége valakinek, a betegség,
különösen ha hosszadalmas, meggyengítheti. Dr. Ostow ezt így magyarázza:
„Testi okok is kiválthatják a depressziót. Egy fertőző májgyulladás
tüneteinek elmúlása után még hosszabb ideig kimerültnek érzi magát az
ember, fáradékony lesz és sokszor lehangolt is. A Pfeifer-féle mirigyláz
is elősegíti a depresszió kifejlődését, bár kisebb mértékben. A
Parkinsonkór, ami az agyban egy terület működészavara, általában
lehangoltsággal jár. Orvosságok is kiválthatnak depressziókat. A régebben
alkalmazott »Rausedyl« vérnyomáscsökkentő, az arra hajlamos egyénnél
lehangoltságot okozhat. Tompító hatása miatt nyugtatóként hat, és
alkalmazzák a szkizofrénia kezelésénél is. A nyugtatók is kiválthatnak
depressziót. A kortizon és származékai tetterőssé és elevenebbé teszik az
embereket. Nagy adagban és hosszabb időn át szedve azonban depresszív
reakciót idézhetnek elő. Ugyanez áll – némely orvos véleménye szerint – a
rendszeresen szedett fogamzásgátlókra. Ez a vélekedés ugyan nem
bizonyított, de nem is vethető el.” A betegség által testileg vagy
lelkileg legyengült embernek sok minden megoldhatatlannak tűnik.
Valószínűleg az önsajnálat is akkor áll legközelebb hozzánk, ha
megbetegszünk.
6. A test működési
rendellenességei.
Sok szakember a depressziók jelentős számát a test vagy a belső
elválasztású mirigyek különösen a pajzsmirigy – működési zavaraira vezeti
vissza. Mások vitatják ezt és állítják, hogy a depresszió egy traumatikus
élmény által kiváltott helytelen reakció, és csak ritkán vezethető vissza
pusztán testi (biológiai) okokra.
Néhány betegen a gyógyszeres kezelés segít, ezáltal aztán
némelyek igazolva látják, hogy a test működési zavarairól van szó.
Beszélnek még az agy biokémiai folyamataiban bekövetkezett
működészavarról. Egy orvos barátomtól tudom, hogy ezt a területet ma
nagyon intenzíven kutatják. Korai lenne végső ítéletet mondani. Mert ha a
biológiai működés összefüggésbe is hozható a depresszióval, ettől még nem
tudjuk, hogy a testi tünetek maguktól lépnek-e fel, vagy a hamis
gondolkodásmód váltja ki azokat. A negatív vagy önromboló gondolatok
zavarhatják a testi funkciókat és felboríthatják az érzékeny, kémiai és
hormonális folyamatok egyensúlyát; ezért a súlyosan depresszív emberek
keressék fel az orvost. Aki követi az orvos tanácsait és az ebben a
könyvben ajánlott gondolkodási mintákat, azon segíteni lehet akkor is, ha
depressziója pusztán testi okokra vezethető vissza.
7. Szülés utáni depresszió.
Szinte minden depresszióról szóló könyv megemlíti. Még egy szangvinikus
anya is lehet a pszichikai kimerültségtőt búskomorrá a szülés után. Kilenc
hónapon át növekedett benne ez az új élet, és most hirtelen nincs ott
többé. A fiatal anyának máról-holnapra új életformát kell megszoknia.
Vigasztalni kell őt azzal, hogy a kimerült állapot ilyenkor teljesen
normális és gyorsan el fog múlni. Még egy intés: aki az első gyermeknél
nem lesz depressziós, a másodiknál vagy a harmadiknál megbetegedhet.
Mások az álmok és a vágyak és más a valóság. Rövid idő alatt megtudja a
fiatal anya, hogy a csecsemő nemcsak „aranyos, édes, és szeretnivaló”,
hanem követelődző, bekakil, nehezen elégíthető ki és óbégat. Talán még
szoptatni sem kívánja gyermekét, ha ez fájdalmat okoz. Depressziójában
bűnösnek is érezheti magát, és így még rosszabb állapotba kerül. Az ilyen
depresszió ellen a legjobb általam ismert gyógyszer a gondos, szerető,
gyöngéd fért. Ha egy fiatalember önmagánál jobban szereti a feleségét,
akkor pszichikai kimerültségében elhalmozza türelemmel és szeretettel.
Lehet, hogy ingerült és nehéz vele bánni, de a fért soha nem felejtheti
el, hogy ezt a helyzetet ő is okozta. Próbáljon meg felesége hangulatán
javítani és önbizalmát erősíteni. Én azt ajánlom, hogy a fiatal apa a
szülés után vegyen ki egy hét szabadságot, és töltse azt a feleségével. A
szeretetnek ez a bevetése jutalmat nyer. Ha az asszonyok először
elutasítóan reagálnak is, a depresszió elmúlásakor értékelik férjük
magatartását. Valaki ezt mondta: „gyermekünk születése után nagyon
utálatos voltam hozzá. Később azonban megláttam, milyen nagyszerűen
viselkedett.”
Néha hosszan elhúzódik a depresszió. Feltételezem – amíg
orvosilag meg nem cáfolják –, hogy ez az anya gondolkozásmódján is múlik.
Ha hosszú idő elteltével még tart a depresszió és nem kapja vissza
életkedvét, feltételezhetjük, hogy teret engedett az önsajnálatnak.
Asszonyok, akik később jó anyák lettek, bevallják, hogy gyermeküket a
szülés után még sokáig elutasították. Bosszantotta őket, hogy állandóan
igénybe vette erejüket, idejüket, sőt még az is, hogy férjük és barátaik
szeretete attól kezdve megoszlott.
Sok asszony örül, ha várandós. S élvezik, ha tisztelik őket
terhességükért. De a szülés után a gyermek kerül a figyelem középpontjába.
Depresszióra hajló asszonyok egyfajta érzelmi telítettséget élveznek a
terhesség alatt, de a szülés után üresség támad bennük. Ezek az asszonyok
rossz irányú gondolataikkal okozzák a legtöbb problémát saját maguknak.
8. Túlhajtott szellemi tevékenység.
Vannak aktív, alkotó emberek, akik ötödik vagy hatodik évtizedükben
sajátságos depresszív fázisba jutnak. Természetük nem hajlik
búskomorságra, mégis nehezen győznek le egyes helyzeteket. Ezt a kérdést
írásban még nem tárgyalták, de az utóbbi években fokozottan kutatták. fia
a kolerikus eléri az 5. vagy a 6. x-et, hétköznapjai megtelnek különféle
dolgok zűrzavarával, tervekkel, szakadatlan aktivitással, és nem tud már
szellemileg kikapcsolódni. Koncentrálóképessége csökken, és a magabiztos
embereknél ez kínzó élmény. Bosszúsan és csalódottan reagál arra, hogy nem
tud már kitartóan dolgozni, és nem veszi észre, hogy idegessége és
aggodalmaskodása csak súlyosbítja a problémát. Ha nem tanul meg idejével
és magánügyeivel helyesen bánni, rosszabbodik az állapota.
A depresszió ezen formájának világos jele a hirtelen és
alaptalan ingerültség. Egy hétvégén hazajön az apa, aki azelőtt mindig
szívesen tartózkodott otthon. Találkozik gyermekeivel, akiket szeret, de
egyszerre tudatára ébred a lármának és vitatkozásnak, dühös és heves lesz,
berohan a hálószobába és felteszi magának a kérdést: „Ugyan mi van velem?
Hiszen a gyerekek évek óta ilyenek. Mitől lettem hirtelen ilyen
indulatos?”
Az okot néhány orvos hormonális vagy kémiai változásokban
látja. De a kérdés megmarad: vajon az intenzív szellemi tevékenység
kimeríti az agyat és a mirigyekben olyan láncreakciókat vált ki, melyek
aztán felborítják a hormonális egyensúlyt? Bárhogy is van, a depressziónak
ez a formája jól befolyásolható orvosságokkal. Némelyik orvos teljesítmény
csökkentő gyógyszereket ír fel, hogy a hiperaktivitást visszaszorítsa, és
ezzel egyidejűleg hangsúlyozza a szabadidő értékét. De a legtöbb
aktív ember inkább azért szed orvosságokat, hogy megtarthassa erős
munkabírását.
9. Elutasítás.
Minden embernek rendkívül nagy szüksége van a szeretetre. Ha nem
kapja meg, könnyen felléphet a depresszió. Ez megkezdődhet már korán, a
nem kívánt gyermeknél, aki fél szülei elutasításától. Fellép fiataloknál,
ha a hasonló korúak elutasítják; asszonyoknál, ha úgy érzik, hogy férjük,
vagy valaki, akit csodálnak, megvonja tőlük a szeretetet. Férfiak akkor
tapasztalják ezt, ha elveszítik feleségük szeretetét, vagy munkahelyüket,
vagy egy barát, akiben bíztak, elárulja őket. A beteget ilyenkor
tejesen leköti az elszenvedett igazságtalanság és az
elutasítottságából fakadó magányosság.
10. Túlzott célkitűzések
is eredményezhetnek depressziót. Az ember olyan lény, aki célokat
tűz maga elé és azokat próbálja megvalósítani. Ha szem elől veszti a célt,
akkor feladja a harcot. De valahányszor legfontosabb célként emel ki
valamit, és azt el is éri, depresszív fázisba jut. Ezért minden embernek
rövid és hosszú távra is kell terveznie, és tervei sorrendjét gyakran
megvizsgálnia. A nagyon céltudatos emberek ritkán depressziósak. Egy
tervük megvalósulása előtt már három újat kovácsolnak. Tanulhatunk tőlük,
és ne engedjünk, hogy szellemi vákuum keletkezzen bennünk, valamint
ügyeljünk, hogy mindig legyenek újabb célkitűzéseink.
Egy önmagát sajnáló asszony
állandóan így panaszkodott: „semminek nem tudok örülni.” Nyilván túl
sokat foglalkozott a saját személyével. A nagyszámú búskomor,
problémákkal terhelt ember a bizonyíték rá, hogy mennyire hiányoznak
sokakból az értékes célkitűzések.
Az értékes cél
Soha ne elégedjünk meg másodrangú vagy önző célokkal. Earl
Nightingale több embert aktivizált, mint bármelyik kortársa. Azt
tanácsolja, hogy soha ne törekedjünk gazdagságra, ha sikerre vágyunk,
hanem mindenekelőtt olyan célokat tűzzünk ki, amelyek embertársainknak is
hasznosak. Ő megértette ezt a bibliai elvet: „Adjatok, nektek is adatik.”
Az általam ismert leggazdagabb emberek életüket önzetlenül másoknak
szánták. Az ilyen cél befolyásolja az egész életvitelt, akár eladunk, akár
főzünk, vagy ipari űzünk. Az igazi gazdagságnak természetesen nincs semmi
köze pénzhez vagy anyagi eredményhez. Ha valaki vagyont szerez anélkül
hogy embertársait segítené, nem lesz boldog.
Egy okos ingatlanügynök barátom, aki drága ingatlanokat
adott el, azt mondta egyszer: „nem lehet egy házzal boldogságot is
vásárolni”. Ellenben ha másokon is segített, saját házának is másként tud
örülni. Ez a magánfilozófiája: „Egy ház ne státusszimbólum legyen, hanem
azt fejezze ki, hogy mennyire segítesz embertársaidnak.” Egy bizonyos: a
boldog embereknek határozott céljaik vannak, amelyekhez ilyen vagy olyan
formában hozzátartozik mások segítése. Segítségre szorulók pedig mindig
lesznek.
Összefoglalás
A depresszió nem véletlenül jön létre, mindig van oka.
Még a látszólag megmagyarázhatatlan, szülés utáni depressziónál is, az
újszülött gyermek a kiváltó tényező. A lehangoltság említett 10 oka
általános érvényű ugyan és alapvető jelentőségű, mégsem tárja fel a
betegség gyökerét. Különben sok ember miért nem lesz depresszív az
említett problémák ellenére sem? Miért esnek sokan mély depresszióba, míg
mások ki tudnak menekülni belőle?
<<<A
depresszió visszatérő fázisai
Gyógyítható-e depresszió?>>> |
